Olíva tapenáddal göngyölt tarajos karaj

   Tegnap átjöttek Dóriék, és a maradék vajas kenyeret pár liter némi rozéval öblítettük le. Azt is összeírogattam reggel, hogy milyen világmegváltó gondolataink voltak, már amire emlékeztem, de az a fogalmazás inkább csak a saját szórakoztatásomra alkalmas, nem untatom vele a kedves blog olvasókat.
   Még azt is elhatároztuk tegnap, hogy reggel kocsiba ülünk, és lehúzunk Somlóra, hogy ellenőrizzük, hogyan zajlik a szőlőben a metszés. Vannak azok a gondolatok, amik éjfél környékén jó ötletnek tűnnek, nappali fényben meg teljes badarságok. Az eső, a fejfájás és az éhség vidám reggeli keveréke azonnal megakadályozta az utazást. A konyháig jutottunk csak el, meg gondolatig, hogy főzni kéne valami tényleg jót.
   Én is részt vettem a folyamatban, mert nekem kellett eltakarítani a tegnapi romokat, és én hoztam pár hideg sört a boltból, de a munka - hogy úgy mondjam - dandár része férfitársam feladata volt ezúttal. A sültek, és egyéb nehéz ételek specialistája olíva tapenáddal göngyölt, tarajos karajt talált ki mára. Én felcsigázott karajnak szerettem volna elnevezni, mert a hús felszeletelve cuki kis csigára hasonlít, és mi magunk is felcsigázva vártuk amíg megsült, de bevallom, ez a név nem lett volna elég méltóságteljes. Pedig ez méltóságteljes menü. Helyre teszi megtépázott renoménkat.

Hozzávalók

egy szép darab csontos karaj.
pár szelet házi bacon
madzag


Tapenád:

100 g zöld olíva bogyó
100 g fekete olíva bogyó
30 g kapri bogyó
só, bors, fokhagyma, mustár, porcukor, oregánó
1 evőkanál olíva olaj
Mindezek összeturmixolva.

A recept elmondva egyszerű, elkészíteni kicsit macerás.
A karajt egy éles késsel a csont mellett bevágjuk, és "letekerjük", mint egy papírtörölközőt.
Megkenjük az összeturmixolt krémmel, és óvatosan visszatekerjük. A tapenád nagyon jó ízt ad a húsnak, és megakadályozza, hogy kiszáradjon sütés közben. 

Madzaggal óvatosan megkötözzük, és házi bacont szeletelünk rá.
10 perc alatt előmelegített sütőben nagy hőfokon kérget sütünk rá.
Száraz fehérbort locsolunk mellé, és fóliával lefedve, egy órán keresztül pároljuk. A maradék száraz fehérbort várakozás közben megisszuk.
Amikor puhára párolódott, levesszük a fóliát, és pirosra sütjük.

    Érdekes volt, hogy a tapenád íze mennyire megváltozott sütés közben. Elvesztette a markáns kesernyésséget, és egészen megszelídült a húsnedvektől. Nagyon jó illatú, finom puha sült készült el. Fel is hívtam Dórit azonnal, hogy jöjjenek át megkóstolni. Végül is még csak szombat délután van. Hosszú még a hétvége, és már jól vagyunk.

 

Aligot - dél-francia sajtos hedonizmus

   Dél-Franciaországban dolgoztam pár hónapja. Egy hosszú és fárasztó munkanap végén megkérdeztük a francia kollégákat, hogy hová lenne érdemes vacsorázni menni, melyik éttermet válasszuk.
- Valami különlegeset akartok? Van itt egy étterem, egy érdekes országból érkezett a szakácsa, és nagyon jól főz... igen, emlékszem...magyar.
   Itt elszorult a szívem! Franciaországban a magyar konyhát ajánlgatják nekem? Hogy az milyen különleges és finom? Ahh, kedvem lett volna elmenni abba az étterembe, és megszorítani magyar szakácsunk kezét, de a francia konyha iránti kíváncsiságom sokkal erősebb volt, így megkértem őket, inkább valami kis helyi étterembe küldjenek.
   A helyi étterem Bagnols-sur-Cèze városkában egy eldugott utcában volt, és kétség kívül az egyik legcsúnyább étkezde volt, amit valaha láttam. Magamtól soha nem mentem volna be oda, de helyi kollégáim váltig állították, hogy nem fogunk csalódni. Az ajtó felett a következő felirat: L'aveyronnais. Na, ez meg mit jelenthet...
   Kísérőnk elmesélte, hogy Aveyron a szomszédos tartomány Franciaország déli részén, és a helyi konyha más, mint a francia konyha általában. Itt meg kell kóstolni az aligot-t kacsasülttel. Remek.
Ok. jöhet. Bármi legyen is az.

A következő látvány fogadott:

  

Kijött a szakács is, és mikor megláttam ezt a helyes, piros sálas, joviális, öreg bácsit óriási pocakkal, akkor már tudtam, hogy jó helyre jöttünk, meg van mentve a nap.  Meggyőződésem, hogy az embereken látszik, hogy tudnak e főzni, és ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy van e pocakjuk. A tekintetükön látszik, és kész.  

Az aligot az istenek eledele volt, ezért gyorsan megtanultam a receptet, és most megosztom veletek. 

Hozzávalók:

1 kg krupli kockára vágva

1/2 kg tomme fraîche sajt kockára vágva (Ez leginkább a magyar gomolyára hasonlít. Biztosan kiváltható valamilyen magyar sajttal, de a tökéletes megoldáson még gondolkodnunk kell. Guci az Anikó sajtot javasolta, de még nem próbáltuk ki.)

fokhagyma

30 g vaj

20 cl zsíros tej vagy tejszín, esetleg crème fraîche

A krumplit odatesszük főni két gerezd fokhagymával, sóval. A sajtot felkockázzuk, ez kicsit nehéz, mert ez nagyon puha, zsíros sajt. Ha megpuhult, leszűrjük a krumplit,  a vajjal, tejjel, reszelt, nyers fokhagymával összetörjük, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a sajtkockákat. Ez szépen beleolvad, és már kész is. Fentebb látható szakács bácsink kis fehérbort is kevert bele, biztos, ami biztos. Minden isteni ételbe kell egy titkos összetevő. 

Rosé kacsamellel tálaljuk. Esetleg marhasülttel. Netalán narancsos szarvasraguval.