Kelbimbó? Kell.

 

   

  Lent jártam tegnap a piacon tojás és medvehagyma ügyben, de utóbbiból csak olyan kis miniatűr példányok voltak, hogy nem volt szívem vásárolni belőle. Hát, be kell látni, csak a madárcsivitelés tavaszi, a kerti zöldségek még nem indultak be, valójában még tél van. Gombász bácsi egy fél másodpercre reménykedve nézett rám, de hamar meglátta, hogy üres kosárral jöttem, beszélgethet tovább nyugodtan a lekvárárusokkal. 

   Egy kis kelbimbót vásároltam, mert az szép volt, egy nagy póréhagymát, és néhány csirkecombot Gyula hentestől (akinek nevét, már laudációba foglaltuk korábbi történetekben). 

Tudományos blokk:

   A kelbimbóról hosszú cikkekben lehet olvasgatni, milyen hasznos mindenkinek, mert tele van abck vitaminokkal, és megelőzi az öregedést, a halált, a járványokat, és a kocsink lerobbanását. (Én  azt emelném ki borissza barátaim számára, hogy magnézium gazdag étel, ezért részben visszapótolja, amit hétvégén eldorbézoltunk.)

OK. Alapanyag már van, csak gyerek kompatibilissé kell tenni. Mire felértem a Szamárhegyre, ezt találtam ki nekik: 

1. A kelbimbókat némi tisztogatás után blansíroztam. Ennek az a lényege, hogy lobogó vízbe dobod a golyókat 2 percre, aztán nagyon gyorsan visszahűtöd. Ha egy gasztro műsort készítünk, akkor a rendező szeretni fogja ezt az eljárást, mert egy bazi nagy tálat telerakhatnak jégkockákkal, és abba önthetjük át a gőzölgő, forró zöldséget. Látványos nem? A valóságban eszed ágában sincs egy bazinagy tálat jégkockákkal megtölteni. Come on! Simán hideg vízbe dobod őket, és leszűröd. 

2. Aztán előveszem a házi készítésű combsonkánkat, és vékonyra szeletelem. Itt mindig elérzékenyülök, mert említett sonkát még malac korából ismerem, és számoltam a napokat, hogy mikor ér haza a füstölőből.

3. Grill pálcikákra felfűzöm az alapanyagokat. Grill pálcika mindig legyen otthon. Nem drága venni egy óriás csomagot, és nagyon trükkös trükköket lehet vele kivitelezni.
Ha sok időnk van, a felfűzést csináltathatjuk lelkes gyerekekkel. Éljen a finom motorika!

4. A pálcákat balzsamecetbe, majd parmezán sajtreszelékbe forgatom. Só nem kell rá, mert a sajt, sonka sós!

 5. A csirke mellé dugom a sütőbe, ami a felfűzés alatt már ott párolódott. Egy 15 perc alatt megsütöm. Mi görög joghurtba mártogatva ettük, és elég király volt.

Protein, vitaminok, pipa.
Jöhet némi kettlebell.

Spenótos Bürger Burger

Egy teraszon borozgatós, beszélgetős este került szóba kettőnk között, hogy ki, hogyan tudja a céges, multikulti, projekt élet mellett a gyermekek megfelelő tápanyagellátását biztosítani. Asszem, az én fiaimnak túl sokat magyaráztam a "rendes" ételekről, ennek megfelelően az iskolai menzára be sem teszik a lábukat mára. Dóri gyerekek, meg hol esznek ott valamit, hol nem. A hétköznapi főzéseket nagyban egyszerűsíteni kell, ha bele szeretnénk tenni a napba a 12-14 otthonról távol töltött idő mellé. Még töltöttünk egy pohár bort, és Dóri akkor jött elő ezzel a csodás projekt vezetői megoldással, hogyan készítsünk egészséges hamburgert 10 perc alatt. 10 perc alatt a mekibe  sem szaladsz le, de ha egyszer ezt megkóstolod, lehet hogy többet nem is szeretnél odamenni. Minek?
Tegnap egy kis spenóttal készítettem a Bürger Burgert, mert még az egyéb zöldségek felszeletelésére sem volt időm/kedvem (vatevör).

A recept:

Megfogod a bolti, remekül tálcára pakolt darált marhahúst, és négybe vágod.
Én most 400 grammos kiszerelést használtam, ez négy embernek bőven elég, mert nagyon laktató cucc.
Szóval négybe vágod, és sózod, borsozod. A trükk az, hogy nem kell összekeverni a fűszerekkel, ez már a kész húspogácsa. Ha akarod, lehet kicsit lapogatni, vagy formázgatni, de én még soha senkitől nem hallottam azt a mondatot, hogy "de vastag a hús ebben a hamburgerben!" Szóval, take it easy!

Forró grill serpenyőn, némi kacsazsíron megsütöm.

Ezalatt serpenyő2-ben, kis vajra fokhagymát nyomok, és ráöntök egy zacskó bébi spenótot. Még kész sincs a hús, ez már megfonnyad. Erre is csak só bors kerül, a fokhagymás spenót íz elég.

Még ezek a serpenyőben dolgoznak, ketté vágok egy szép gyökérkenyeret. A spenóthoz nem akartam édes bucit használni, a gyerekek már biztos betoltak ma egy tábla csokit...
Sajtot reszeltem alulra. Adjunk a gyereknek jó sajtokat, mert sok kalcium van bennük, és erre mindenképp szükségük van a kis csontépítő gyáraknak.

((Tudományos blokk:
Van, aki a lapka sajtokat preferálja, mert az olyan cukin, egyesével műanyag fóliába van csomagolva, és nem kell szeletelni.  Gyereknek semmiképp nem ajánlom, mert az ömlesztett sajtokat, ömlesztősó hozzáadásával készítik, ami egy foszfátvegyület, és a sajt jó kalcium tartalmát kalcium-foszfáttá alakítja. A lapka sajt lehet, hogy finomnak tűnik, ha kalóriabevitelre van szükségünk, fogyasszunk sokat! Ha táplálkozni szeretnénk, akkor vegyük elő azt sajtkést inkább!
Tudományos blokkunk tejipari szakmérnök édesapám útmutatói alapján készült.))

A kenyeret felvágtam, és elkészült a hambi.
Itt erősen kapaszkodnom kellett a konyhapultba, hogy le tudjam fotózni nektek, mert a fiúk, már sorban álltak a tányérral, és rá akarták vetni magukat.
10 perc alatt készült el, 2 perc alatt fogyott el.

Halacska pizza - mert gyereknek lenni jó!

 Most írhatnék itt egy szép hosszú bevezetőt arról, hogy a gyereknek milyen jót tesz, ha szardíniát fogyaszt, mert az "Az egyik legjobb D-vitamin és omega-3 forrás, a szardínia nemcsak a szívre van jótékony hatással, hanem a hangulatra is. Mert ez a halféle a tápláléklánc alján helyezkedik el, így ellentétben a nagyobb halakkal, sokkal kevesebb toxin kerül a szervezetébe - általa pedig a miénkbe is.", blabla.
Az igazság az, hogy full nem volt kedvem boltba menni ma, ezért a konyhaszekrénybe bámulásból merítettem ihletet a mai gyerek menühöz, amit a kis zsarnokok nem is érdemelnek meg... de lássuk:
Nálunk mindig van otthon szardínia (végszükség esetére, ha kitörne a világháború, vagy a kormány megszavazná a boltok vasárnapi zárva tartását (már megszavazta? ööö, tehát ezért)), dobozos paradicsom, mert abból készül a spagettiszósz, és az embernek az élet minden pillanatában tudni kell hirtelen főzni egy bolognait; liszt és élesztő, ezt nagymamám így tanította; és sajt, mert anélkül egyszerűen nem lehet élni.
Egy perc bambulásból keletkezett ez a pizzaféle.

Hozzávalók a tésztához:

fél kiló liszt
fél kocka élesztő
3 kávéscsésze víz
cukor, só, olíva olaj

Egy tálba teszek egy kávéscsésze langyos vizet. Én nagyon nehezen ébredek fel reggel, ezért a kávéscsészém másfél deci. Mondhattam volna három felest is, de az milyen lenne egy gyerekmenünél...de srácok!
belemorzsolom az élesztőt, és belekeverek egy kis cukrot, mint a kávéba. Ezután nyugodtan kiolvasom az Indexet, minek idegeskedni. Amikor barnás hab keletkezett a tetején, akkor jó.
A keverő tálba teszem a lisztet, egy nagy kávéskanál sót, egy kortynyi oliva olajat, a maradék vizet, és a felfutott élesztőt. Összegyúrom. Ez robotgéppel egész 3 perc, de kézzel sem nehéz.
Letakarom. 

Szósz:
1 doboz szardínia konzerv (vagy tonhal, vagy egyéb hal)
dobozos paradicsom
fűszerek, só, cukor
vaj
4-5 gerezd fokhagyma

Felmelegített vajba belenyomom a fokhagymát. Mikor jó illat van már a konyhában, akkor felöntöm paradicsommal, adok  hozzá egy pici cukrot, sót, borsot, és olasz fűszereket. Nyáron készítettem a kerti fűszerekből egy szárított keveréket, ezt nagyon szeretem. A bolti keveréket semmiképp nem ajánlanám. Ha nincs más, tessék szépen hozzáadni a bazsalikomot, oregánót, rozmaringot... egyáltalán nem baj, ha mindig kicsit más íze van a pizzának! Az élet változatos és szép!
A végén még hozzádobok egy vastag szelet vajat, ettől lesz szép fényes.

Normál pizza esetén most a feltét következne, de a halasnál egyszerűsítünk, és a pizzaszószhoz keverjük a szardínia konzervet. Villával beletöröm, de nem kell nagyon széttörni, maradjanak benne haldarabok.

Itt el lehet menni séltálni, amíg megkel a tészta. Vagy Dórinál lehetne kávézni, de ma nincs itthon. :(

A nyújtáshoz nem kell gyúródeszka, ne bonyolítsuk az életet. Elég letörölni a konyhapultot tisztára, és azon is lehet dolgozni. Nem kerekre nyújtom a tésztát, hanem ovális formára. Megcsavarom a farkát, kicsit felhajtogatom a szélét, és már kész is a hal.

Felöltöztetem szósszal és reszelt sajttal:

 És kisütöm 15 perc alatt előmelegített sütőben 200 fokon.
Várom a gyerekeket!

Böjti banánsaláta

 A gyerek leszúrt először, hogy a gondosan érlelődni félrerakott avokádóját felhasználtam, mert "tudod anya, azt rendesen kell enni, félbevágva, kiskanállal!", de a végén ő is elégedetten tolta a banánsalátát.
Na, nem kell előre sajnálni, mert kapott hozzá egy csirke szendvicset, én meg 20 perc alatt lenyomtam a főzést, és készülhettem a gimnáziumi felvételire.

Banánsaláta hozzávalók:

2 banán karikázva
1 avokádó vékonyra szeletelve
1 jégsaláta kockázva
1 fekete retek vékony szálakra vágva
citromlé, méz, só, bors
3 db zsályalevél apróra vágva
chilli paprika
olivaolaj

Dóri, amint látod, a citromfű szörpödet adagoltam hozzá. Már nincs! Várjuk az újabb szállítmányt!
A fotózásban Bendu segített, köszi drágám!

Nagyon betyár

     Egy vasárnapi ebédet kell elképzelni nálunk. Meghívtam anyukámékat is, mert a fiam születésnapja volt. Mindenképpen olyan ételt szerettem volna készíteni, amit ő szeret, ezért elhatároztam, hogy nem törődöm majd a konzervatív nagyszülőkkel, és a saját fejem után megyek (mint mindig). Gondoltam, hogy nem lesz könnyű marketingkampány megetetni velük az újdonságot, de lesz, ami lesz. Tárkonyos csirkelevest készítettem, amit a gyerekek imádnak, szó szerint. A tárkony ízében van egy mágnes, ami a fiúkat az ebédlőasztalhoz vonzza, és addig kanalaznak, míg van a tányérban. Persze ha egyszerű tárkonyos csirke lenne, abban mi a születésnapi? Tovább kellett gondolni a tökéleteset, és megtoldani valamivel, ami számukra a kihagyhatatlan tuti. A kukorica!
    A leves pompázatosan sikerült, feltálaltam a családnak. A drága fiúk azonnal hozzáláttak, de a szülők tanácstalanul nézték a tányérukat, míg felhangzott a kérdés:
- Milyen leves ez?
- Csirke.
- De ez nem csirke. Van benne valami, és fehér.
- Tejszínes csirke.
- De hogy hívják?
   Itt éreztem, hogy el kell adni a levest, mert apukám tuti nem fogja megkóstolni. Végülis igaza van, egy ételnek legyen neve. De mi legyen? Pörgettem a marketing programot agyban... valami magyaros kéne... valami megbízható... valami klasszikus...
- Ez betyár csirke leves. - mondtam magabiztosan.
- Áh. - mondta apám megkönnyebbülten, és kanalazni kezdett. - Nagyon finom!
   Láthatóan nem zavarta, hogy a tányéron lévő valaminek semmi köze a betyárokhoz, a pusztához vagy a magyar hagyományokhoz. A gyerekek kuncogtak kicsit a tányér fölött, és örökre megtanultuk, hogy nevén kell nevezni a dolgokat, mert ez megváltoztatja a dolgok természetét.

Betyár csirke leves:

Hozzávalók:
csirkecomb filé kockéra vágva
1 vöröshagyma
1 kukorica konzerv
2 krumpli
1 nagyon zsíros tejszín (igen, ne zavarjon, ha azt írják rá habtejszín)
só, bors, tárkony

A hagymát egy kis zsiradékon megpirítjuk (én kókuszzsíron), rádobjuk a csirkekockákat. Ha megpirult, kicsi lisztet szórunk rá, és felengedjük vízzel. (Ha van alaplé, akkor persze azzal, de ha nincs, akkor nincs.) Beletesszük a felkockázott krumplit. Sózzuk, borsozzuk, tárkonyozzuk (nagyon keveset, mert erős íze van ám!), és ha megfőtt, beletesszük a kukoricát és a tejszínt. Ha újra felforrt, lehet tálalni az ősöknek.