Olíva tapenáddal göngyölt tarajos karaj

   Tegnap átjöttek Dóriék, és a maradék vajas kenyeret pár liter némi rozéval öblítettük le. Azt is összeírogattam reggel, hogy milyen világmegváltó gondolataink voltak, már amire emlékeztem, de az a fogalmazás inkább csak a saját szórakoztatásomra alkalmas, nem untatom vele a kedves blog olvasókat.
   Még azt is elhatároztuk tegnap, hogy reggel kocsiba ülünk, és lehúzunk Somlóra, hogy ellenőrizzük, hogyan zajlik a szőlőben a metszés. Vannak azok a gondolatok, amik éjfél környékén jó ötletnek tűnnek, nappali fényben meg teljes badarságok. Az eső, a fejfájás és az éhség vidám reggeli keveréke azonnal megakadályozta az utazást. A konyháig jutottunk csak el, meg gondolatig, hogy főzni kéne valami tényleg jót.
   Én is részt vettem a folyamatban, mert nekem kellett eltakarítani a tegnapi romokat, és én hoztam pár hideg sört a boltból, de a munka - hogy úgy mondjam - dandár része férfitársam feladata volt ezúttal. A sültek, és egyéb nehéz ételek specialistája olíva tapenáddal göngyölt, tarajos karajt talált ki mára. Én felcsigázott karajnak szerettem volna elnevezni, mert a hús felszeletelve cuki kis csigára hasonlít, és mi magunk is felcsigázva vártuk amíg megsült, de bevallom, ez a név nem lett volna elég méltóságteljes. Pedig ez méltóságteljes menü. Helyre teszi megtépázott renoménkat.

Hozzávalók

egy szép darab csontos karaj.
pár szelet házi bacon
madzag


Tapenád:

100 g zöld olíva bogyó
100 g fekete olíva bogyó
30 g kapri bogyó
só, bors, fokhagyma, mustár, porcukor, oregánó
1 evőkanál olíva olaj
Mindezek összeturmixolva.

A recept elmondva egyszerű, elkészíteni kicsit macerás.
A karajt egy éles késsel a csont mellett bevágjuk, és "letekerjük", mint egy papírtörölközőt.
Megkenjük az összeturmixolt krémmel, és óvatosan visszatekerjük. A tapenád nagyon jó ízt ad a húsnak, és megakadályozza, hogy kiszáradjon sütés közben. 

Madzaggal óvatosan megkötözzük, és házi bacont szeletelünk rá.
10 perc alatt előmelegített sütőben nagy hőfokon kérget sütünk rá.
Száraz fehérbort locsolunk mellé, és fóliával lefedve, egy órán keresztül pároljuk. A maradék száraz fehérbort várakozás közben megisszuk.
Amikor puhára párolódott, levesszük a fóliát, és pirosra sütjük.

    Érdekes volt, hogy a tapenád íze mennyire megváltozott sütés közben. Elvesztette a markáns kesernyésséget, és egészen megszelídült a húsnedvektől. Nagyon jó illatú, finom puha sült készült el. Fel is hívtam Dórit azonnal, hogy jöjjenek át megkóstolni. Végül is még csak szombat délután van. Hosszú még a hétvége, és már jól vagyunk.

 

Kelbimbó? Kell.

 

   

  Lent jártam tegnap a piacon tojás és medvehagyma ügyben, de utóbbiból csak olyan kis miniatűr példányok voltak, hogy nem volt szívem vásárolni belőle. Hát, be kell látni, csak a madárcsivitelés tavaszi, a kerti zöldségek még nem indultak be, valójában még tél van. Gombász bácsi egy fél másodpercre reménykedve nézett rám, de hamar meglátta, hogy üres kosárral jöttem, beszélgethet tovább nyugodtan a lekvárárusokkal. 

   Egy kis kelbimbót vásároltam, mert az szép volt, egy nagy póréhagymát, és néhány csirkecombot Gyula hentestől (akinek nevét, már laudációba foglaltuk korábbi történetekben). 

Tudományos blokk:

   A kelbimbóról hosszú cikkekben lehet olvasgatni, milyen hasznos mindenkinek, mert tele van abck vitaminokkal, és megelőzi az öregedést, a halált, a járványokat, és a kocsink lerobbanását. (Én  azt emelném ki borissza barátaim számára, hogy magnézium gazdag étel, ezért részben visszapótolja, amit hétvégén eldorbézoltunk.)

OK. Alapanyag már van, csak gyerek kompatibilissé kell tenni. Mire felértem a Szamárhegyre, ezt találtam ki nekik: 

1. A kelbimbókat némi tisztogatás után blansíroztam. Ennek az a lényege, hogy lobogó vízbe dobod a golyókat 2 percre, aztán nagyon gyorsan visszahűtöd. Ha egy gasztro műsort készítünk, akkor a rendező szeretni fogja ezt az eljárást, mert egy bazi nagy tálat telerakhatnak jégkockákkal, és abba önthetjük át a gőzölgő, forró zöldséget. Látványos nem? A valóságban eszed ágában sincs egy bazinagy tálat jégkockákkal megtölteni. Come on! Simán hideg vízbe dobod őket, és leszűröd. 

2. Aztán előveszem a házi készítésű combsonkánkat, és vékonyra szeletelem. Itt mindig elérzékenyülök, mert említett sonkát még malac korából ismerem, és számoltam a napokat, hogy mikor ér haza a füstölőből.

3. Grill pálcikákra felfűzöm az alapanyagokat. Grill pálcika mindig legyen otthon. Nem drága venni egy óriás csomagot, és nagyon trükkös trükköket lehet vele kivitelezni.
Ha sok időnk van, a felfűzést csináltathatjuk lelkes gyerekekkel. Éljen a finom motorika!

4. A pálcákat balzsamecetbe, majd parmezán sajtreszelékbe forgatom. Só nem kell rá, mert a sajt, sonka sós!

 5. A csirke mellé dugom a sütőbe, ami a felfűzés alatt már ott párolódott. Egy 15 perc alatt megsütöm. Mi görög joghurtba mártogatva ettük, és elég király volt.

Protein, vitaminok, pipa.
Jöhet némi kettlebell.

Spenótos Bürger Burger

Egy teraszon borozgatós, beszélgetős este került szóba kettőnk között, hogy ki, hogyan tudja a céges, multikulti, projekt élet mellett a gyermekek megfelelő tápanyagellátását biztosítani. Asszem, az én fiaimnak túl sokat magyaráztam a "rendes" ételekről, ennek megfelelően az iskolai menzára be sem teszik a lábukat mára. Dóri gyerekek, meg hol esznek ott valamit, hol nem. A hétköznapi főzéseket nagyban egyszerűsíteni kell, ha bele szeretnénk tenni a napba a 12-14 otthonról távol töltött idő mellé. Még töltöttünk egy pohár bort, és Dóri akkor jött elő ezzel a csodás projekt vezetői megoldással, hogyan készítsünk egészséges hamburgert 10 perc alatt. 10 perc alatt a mekibe  sem szaladsz le, de ha egyszer ezt megkóstolod, lehet hogy többet nem is szeretnél odamenni. Minek?
Tegnap egy kis spenóttal készítettem a Bürger Burgert, mert még az egyéb zöldségek felszeletelésére sem volt időm/kedvem (vatevör).

A recept:

Megfogod a bolti, remekül tálcára pakolt darált marhahúst, és négybe vágod.
Én most 400 grammos kiszerelést használtam, ez négy embernek bőven elég, mert nagyon laktató cucc.
Szóval négybe vágod, és sózod, borsozod. A trükk az, hogy nem kell összekeverni a fűszerekkel, ez már a kész húspogácsa. Ha akarod, lehet kicsit lapogatni, vagy formázgatni, de én még soha senkitől nem hallottam azt a mondatot, hogy "de vastag a hús ebben a hamburgerben!" Szóval, take it easy!

Forró grill serpenyőn, némi kacsazsíron megsütöm.

Ezalatt serpenyő2-ben, kis vajra fokhagymát nyomok, és ráöntök egy zacskó bébi spenótot. Még kész sincs a hús, ez már megfonnyad. Erre is csak só bors kerül, a fokhagymás spenót íz elég.

Még ezek a serpenyőben dolgoznak, ketté vágok egy szép gyökérkenyeret. A spenóthoz nem akartam édes bucit használni, a gyerekek már biztos betoltak ma egy tábla csokit...
Sajtot reszeltem alulra. Adjunk a gyereknek jó sajtokat, mert sok kalcium van bennük, és erre mindenképp szükségük van a kis csontépítő gyáraknak.

((Tudományos blokk:
Van, aki a lapka sajtokat preferálja, mert az olyan cukin, egyesével műanyag fóliába van csomagolva, és nem kell szeletelni.  Gyereknek semmiképp nem ajánlom, mert az ömlesztett sajtokat, ömlesztősó hozzáadásával készítik, ami egy foszfátvegyület, és a sajt jó kalcium tartalmát kalcium-foszfáttá alakítja. A lapka sajt lehet, hogy finomnak tűnik, ha kalóriabevitelre van szükségünk, fogyasszunk sokat! Ha táplálkozni szeretnénk, akkor vegyük elő azt sajtkést inkább!
Tudományos blokkunk tejipari szakmérnök édesapám útmutatói alapján készült.))

A kenyeret felvágtam, és elkészült a hambi.
Itt erősen kapaszkodnom kellett a konyhapultba, hogy le tudjam fotózni nektek, mert a fiúk, már sorban álltak a tányérral, és rá akarták vetni magukat.
10 perc alatt készült el, 2 perc alatt fogyott el.

Előtavasz stresszoldás

Jöttem haza a HÉVvel, olvasni próbáltam, remek Danilo Kis regény van a táblámon, de folyton azon kapom magam, hogy nem figyelek arra amit olvasok, zúgnak a fejemben a gondolatok, 3 projekten dolgozom épp párhuzamosan, mind izgalmas, jó, de tele vagyok velük, pörög az agyam rajta, nem tudom kikapcsolni. Nyomogatom inkább a facebookot, aztán a ravelryn nézek kötésmintákat, nem köt le semmi. A koraesti hévállomáson őrületes madárcsicsergés fogad, nagyon finom meleg februári nap, jaj ki kéne mosni a fejem valahogy, nem bírom ezt a zúgást, a zöldséges felé keveredek és máris ott a szikra, sok apró darabra kéne vágni dolgokat, ez az, pont erre van szükségem, akkor csináljunk egy kuszkusz salátát!

A kuszkusz salátában az a jó, hogy nincs recept, veszünk ami eszünkbe jut, hozzácsapjuk még amit a hűtőben találunk, mindent nagyon kicsire vágunk, és kész. Na, pont ez az a késes munka, amire szükségem van most!

Hozzávalók:

2 dl kuszkusz
1 marék mandula
1 dl olívaolaj
2 citrom
kis darab gyömbér
fél chili paprika
só
bors
petrezselyem
menta
koriander (nem rakunk bele koriandert, mert a család azon tagjai akik egyáltalán hajlandóak kuszkuszt enni nem szeretik.)
koriander (meggondoltuk magunkat, belerakjuk, csak nem mondjuk meg)
kápia paprika
paradicsom
mangó
retek
uborka
alma
újhagyma

Keresek egy nem kell odafigyelni filmet a táblámon. (Mielőtt lemegy a nap)

A kuszkuszt egy jénaiba öntöm, rászórom a mandulát és kiskanál sót, és két deci vízzel leforrázom, letakarom. Onnan, hogy kápia odáig, hogy újhagyma mindent 1 centis kockákra vágok, egy nagy kerámiatálba dobálom. A gyömbérből lereszelek egy nagyon keveset - úgy 3 húzás a reszelőn - egy pohárba, felkarikázom a fél chilit mellé, hozzáöntök fél deci olajat, 1 citrom levét, és nagyon kevés -mondjuk 3 evőkanál - forró vizet, összekeverem, 3 percig békén hagyom. A mandulás kuszkuszt összekeverem a kiskockás zöldségekkel, és egy szűrőkanálon keresztül ráöntöm a gyömbéres-chilis öntetet. Felaprítom nagyon picire a zöldfűszereket - jaj csak le ne bukjak a korianderrel! - és rászórom a zöldséges kuszkuszra. Összekeverem mindet, és még meglocsolom a másik fél deci olajjal illetve még egy citrom levével. Friss borsot őrlök a tetejére.

Kész, a filmből 43 perc ment le, amíg ezt a bekezdést írtam kész a fürdővizem, na beelőzött a lányom, így jártam, megyek, megnézem a maradék 20 percet egy tál kuszkusszal.

Egész jól lehiggadtam a pörgésből.

Aligot - dél-francia sajtos hedonizmus

   Dél-Franciaországban dolgoztam pár hónapja. Egy hosszú és fárasztó munkanap végén megkérdeztük a francia kollégákat, hogy hová lenne érdemes vacsorázni menni, melyik éttermet válasszuk.
- Valami különlegeset akartok? Van itt egy étterem, egy érdekes országból érkezett a szakácsa, és nagyon jól főz... igen, emlékszem...magyar.
   Itt elszorult a szívem! Franciaországban a magyar konyhát ajánlgatják nekem? Hogy az milyen különleges és finom? Ahh, kedvem lett volna elmenni abba az étterembe, és megszorítani magyar szakácsunk kezét, de a francia konyha iránti kíváncsiságom sokkal erősebb volt, így megkértem őket, inkább valami kis helyi étterembe küldjenek.
   A helyi étterem Bagnols-sur-Cèze városkában egy eldugott utcában volt, és kétség kívül az egyik legcsúnyább étkezde volt, amit valaha láttam. Magamtól soha nem mentem volna be oda, de helyi kollégáim váltig állították, hogy nem fogunk csalódni. Az ajtó felett a következő felirat: L'aveyronnais. Na, ez meg mit jelenthet...
   Kísérőnk elmesélte, hogy Aveyron a szomszédos tartomány Franciaország déli részén, és a helyi konyha más, mint a francia konyha általában. Itt meg kell kóstolni az aligot-t kacsasülttel. Remek.
Ok. jöhet. Bármi legyen is az.

A következő látvány fogadott:

  

Kijött a szakács is, és mikor megláttam ezt a helyes, piros sálas, joviális, öreg bácsit óriási pocakkal, akkor már tudtam, hogy jó helyre jöttünk, meg van mentve a nap.  Meggyőződésem, hogy az embereken látszik, hogy tudnak e főzni, és ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy van e pocakjuk. A tekintetükön látszik, és kész.  

Az aligot az istenek eledele volt, ezért gyorsan megtanultam a receptet, és most megosztom veletek. 

Hozzávalók:

1 kg krupli kockára vágva

1/2 kg tomme fraîche sajt kockára vágva (Ez leginkább a magyar gomolyára hasonlít. Biztosan kiváltható valamilyen magyar sajttal, de a tökéletes megoldáson még gondolkodnunk kell. Guci az Anikó sajtot javasolta, de még nem próbáltuk ki.)

fokhagyma

30 g vaj

20 cl zsíros tej vagy tejszín, esetleg crème fraîche

A krumplit odatesszük főni két gerezd fokhagymával, sóval. A sajtot felkockázzuk, ez kicsit nehéz, mert ez nagyon puha, zsíros sajt. Ha megpuhult, leszűrjük a krumplit,  a vajjal, tejjel, reszelt, nyers fokhagymával összetörjük, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a sajtkockákat. Ez szépen beleolvad, és már kész is. Fentebb látható szakács bácsink kis fehérbort is kevert bele, biztos, ami biztos. Minden isteni ételbe kell egy titkos összetevő. 

Rosé kacsamellel tálaljuk. Esetleg marhasülttel. Netalán narancsos szarvasraguval. 

8 perc és ebéd - vargányás- diós spagetti

A kész levesporoknál kevés feleslegesebb találmánya van az emberiségnek. Unalmasak, drágák, egészségtelenek, és semmivel nem rövidítik le a főzés folyamatát. Ha valaki nem tud főzni, csak öntsön pár csepp jó minőségű olíva olajat a tésztára, kis fokhagymát, és egy rendes sajtot. Már jó.
Ma a nyáron szedett csodás szárított vargányát vettem elő. Napon szárítottam őket, Somló hegyen a szőlőben, talán azért ilyen finom. Mikor hazafelé utaztunk a kocsiban erős gombaillat terjengett. Zsoldos doktor meg is jegyezte, hogy "ez az ős szag". Bármit is értett ezalatt, igaza volt.
De nincs idő sztorizgatni, nézzük a receptet, csak nyolc percünk van.

1. Vizet forralok a tésztának, és marék vargányát is forró vízbe dobom, hogy átnedvesedjék.

2. Oliva olajat teszek serpenyőbe, rányomok egy gerezd fokhagymát, csíkokra vágott kaliforniai paprikát (keveset).

3. Jöhet rá a gomba, só bors, egy kanál tejszín. Semmi egyéb fűszert nem teszek rá. Lehetne persze, de inkább vargánya ízűre szeretném főzni.

5. A megfőtt tésztát apróra vágott snidlinggel, petrezselyemmel, olíva olajjal keverem össze. Megszórom dióval és sajttal. Köré tálalom a gomba mártást.

Kész is. Ki jön velem gombászni idén nyáron?

Sliccelt marhasült

 

   Ezt a csodás fehérpecsenyét Bazsóka hozta ajándékba egyszer, de akkor csak bedobtuk a mélyhűtőbe, mert egy nagyobb darab marhahúst komolyan át kell gondolni. Erre a szép kora tavaszi vasárnapra tartogattuk eszerint, és egy régi recept alapján sliccelt marhasült készült belőle. 

   Ha valakinek főz a párja, az megérti milyen élvezet a konyhában lebzselni, mikor a másik dolgozik. Én csak töltök egy pohár sört neki, csak készítek egy fotót, csak megbeszéljük az élet dolgait. Néha morcosan arrébb tol, menj már arrébb, útban vagy, "na hess innen", te ingyen élő, konyhában lebzselő, titokban fotózó, sörömből kortyoló, te. Persze nem gondolja komolyan. Hogyan is gondolná. Aki ilyen marhasültet készít vasárnap, abban bizonyosan nagy szív, és meleg szeretet lakozik.

Sliccelt marhasült:

A csodás fehérpecsenyét egy mustáros, nagyon borsos, olívaolajos pácban pihentette négy napig. Itt még nem kell megsózni semmiképp.

Amikor elérkezett a megfelelő nap, metélőhagymát, bazsalikomot, petrezselymet vett elő, és apróra vágva mustárral keverte össze. A húst mélyen bevagdosta, mintha felszeletelné, de nem vágta át teljesen. Pont mint Gyuri a születésnapi malacsültjénél (az milyen finom volt! Ha Bürgi egyszer átküldi a képeket, akkor mindenképp írni kell még róla!)

 

A fűszereket és egy-egy szelet házi császárszalonnát a zsebekbe tett, és madzaggal helyesen átkötötte.

Nagyon forróra hevített serpenyőben kérget sütött rá, aztán egy tepsibe, vöröshagyma ágyra helyezte. Szekszárdi vörösbort öntött alá.

Forró sütőben készre sütötte, gondosan locsolgatta.
Paprikával és hagymával sült krumplit, és majonézes gombás zöldbabsalátát adott hozzá.

 

 Mascarponés gesztenyekrémmel töltött palacsinta volt a desszert. Hát nem szép az élet?